A könyv mindenkié

Az ókorban és a középkorban csak a papok a királyi közigazgatás, és az egyetem tagjai olvashattak. A könyv csak nekik volt elérhető. A közigazgatásnak az írnokok, papságnak a szerzetesek dolga volt a könyvírás, és a könyvek másolása. Gazdagon díszített kódexek születtek, kézírással. Azok a kódexek, amelyek máig fennmaradtak, felbecsülhetetlen értékűek. Természetesen a művelődésre, írás-, olvasás tanulására idővel megnőtt az igény. Legelőször a leggazdagabbaknak nyílt először lehetősége, de csak a férfiaknak a tanulásra. Általában a földdel, gazdasággal, tudományokkal kapcsolatban. Azok a nők, akik a tudományok iránt érdeklődtek, vagy művelődni szerettek volna, csak titokban tanulhattak. A szegények sokkal később kezdhettek el tanulni. A legtöbben csak akkor, amikor kötelezővé váltak az iskolák. A nyomdaipar beindulásával tömegtermékké válhattak a könyvek. Ettől kezdve a könyv mindenkié lett, legalábbis lehetősége nyílt mindenkinek az olvasásra. A műveltséget ma már bárki megszerezheti érdeklődésének megfelelően.